Lassan 13 évvel ezelőtt, az első kutyánk, Fülinek, az első vacsorája a következőképpen zajlott. Elkészítettük neki a tápot és a vizet. Neki esett, majd körbenézett és mikor látta, hogy nincs más kutya rajta kívül nagyon szépen evett utána.
1,5 év után ellátogattunk a tenyésztőhöz, mert új alom érkezett. Az egyik nagy pocakú kutya, Bosco, az ellető láda szélén billegett a nagy pocákjával. Ez akkor nagyon vicces volt és közöltem a férjemmel, hogy őt akarom! Ő már nekiesett a tápnak és volt úgy, hogy a férjem mentette meg az életét, mert már fuldoklott, nem kapott levegőt. Kaptunk egy habzsolásmentes tányért, amit azóta is használunk és már szinte szemenként eszi ki a tápot a tányérjából.
